L legezni

Наталья Сокова
     Такая новость, у меня появились читатели в Венгрии! Там выпускается скромный литературный журнал, где один из моих постоянных читателей Светислав Недуца опубликовал, с моего разрешения, разумеется, мою статью-отчет об отпуске в Венгрии, теперь вот скоро выйдут мои рассказы из сборника "Дышать". Для прикола можно почитать их на венгерском, кто разумеет)). А мне приятно, что меня понимают не только в России.


Natalia Sokova

L;legezni

Nem tudok leveg;t venni. Eg;sz h;ten a szerelmet temetem. A sz;vemb;l kik;lt;ztetem ezt a vonz; anyagot minden tulajdons;g;val egy;tt. A vil;g ;sszement, a k;k ;g ;sszenyomja. A nap f;nyesen ragyog, ugyan ki akarn; kikapcsolni, a z;porok zaja meg t;l hangos. Befogom a f;lemet. A F;ld;n k;r;lbel;l h;tmilli;rd f;ldlak; van ;s hirtelen mindannyian egym;s ellens;g;v; v;ltunk, b;r elismerem, hogy egy h;ttel el;bb m;g be tudtam engedni a lelkembe kopog;s n;lk;l egy sz;momra sz;rakoztat; valakit. F;lek a vil;gt;l ;s egyre gyakrabban bujk;lok a s;t;tben, otthon ;sszeh;zom a f;gg;ny;ket, ;jszaka kimegyek az erk;lyre s;t;lni. Besz;lgetni valamilyen bar;tokkal – nem a legmegb;zhat;bb sz;fek a titkok meg;rz;s;hez, az ;n pszicho-terapeut;m megbetegedett – nincs kiz;rva, hogy depresszi;ba esett az utols; tal;lkoz;sunk ut;n. ;s sz;momra ez k;l;n;sen bar;ts;gos vil;g. Marg; ugyan;gy szenved, mint ;n: ilyenkor mit kell tenni? hogyan lehet? igen ;s ;ltal;ban, lenni vagy, nem lenni? ; szint;n komolyan ;s tart;san szerelmes, sajnos, amir;l az ; kiv;lasztottja semmit sem tud.
Edz;terembe iratkoztam, heti h;rom alkalommal pr;b;lkozom egy tapos;malomba elb;jni a szerelem el;l, a csal;d;s ;s a f;jdalom el;l. ;s egyszerre menek;lni a r;ncokt;l ;s a t;ls;lyt;l. Ha a zs;rokat el;getj;k, ;s a v;zfelesleget ezzel egy;tt leadjuk, akkor a szerelem nem fog elillanni.
Mi t;rt;nik itt? Boldog h;zass;gban ;lek, van fiam ;s h;zam, mint az „Elle dekor” oldalain, meg;r;l;k – ;r;lten szeretn;k szeretni, mint egy szeret;!  Gondolkozom ezen, gy;l;l;m magam az ;rul;s;rt, ;s csak futok, futok, hogy annyi probl;ma ism;tl;dik, tekerg;zik hasonl;an az edz;seken haszn;lt szalaghoz.
;jjelente a f;rjem karjaiban nagyon j;.
De ezut;n j;n a reggel. Eszem a m;zlit tejjel ;s k;nnyekkel. Ism;t az egyik. A szomor;s;g fokoz;dik, m;g akkor is, ha k;ssel elv;god ;s keny;rre kened.
Arr;l ne besz;lj;nk, hogyan jutsz ki a csapd;b;l, ragaszkodom a f;lhallgat;hoz ;s megterhelem az agyam receptorait a kedvenc r;di;;llom;som dalaival, ;s… harsog, ez nekem ;gy t;nik, mintha a vil;g ;sszes dal;t nekem ;rt;k volna.
Ketten Marg;val a szusi-;tterembe – a mi kedvenc hely;nk;n, csendben, az asztalokon s;padt f;ny; m;csesekkel, essz;k a tekercseket ;s iszunk mell; gy;m;lcssz;rp;t. A bar;tn;m szavai – te nem vagy sem az els;, sem utols; – t;ls;gosan nem vigasztaltak meg. Az egyetlen akarok lenni, akit szeretnek.
- Ez az ;letkor – mondta Marg; – kritikus. Ez elm;lik. magad fogod bel;tni, hogy v;lik minden egy;rtelm;v; ;s k;nnyebb;.
Neki k;nny;, ; id;sebb, b;lcsebb, edzettebb. Neki, ugyan;gy, mint Marg;nak, 45, ;s ;, biztos mosolyogva tekint erre, ami nekem pillanatnyilag az eg;sz Armageddoni csat;nak t;nik.
- Lehet, egyszer;en csak az;rt nem h;v, mert foglalt – nyugtat meg a bar;tn;m.
Aha, az;rt nem h;v, mert szadista, egyed;l ;l b;k;sen, alszik, s;t;l, eszik. ;n pedig megfulladok. A homlokomon akkora daganat, mint a Vaszilij Blazsennij sz;kesegyh;z kupol;ja, ez m;g egyszer nem fordulhat el;. Szeretem – ;s ez minden.
- Mondd csak – k;rdezi Marg;, - k;szen ;llsz arra, hogy ;tvedd minden probl;m;j;t ;s b;n;t?
K;zvetlen;l nem, de a pap az olt;rban.
Sok a probl;m;ja, havonta egyszer tal;lkozunk, ;s ekkor is csak annyi, hogy ;rtatlanul fogjuk egym;s kez;t ;s egym;s szem;be n;z;nk. Mindketten tudjuk a k;zt;nk l;v; hat;rokat – a csal;dunk, amint le akarja rombolni a t;rv;nyt – azonnal fuldokolni kezd a t;rv;nyek figyelmen k;v;l hagy;s;ban. Ez ;gy nagyon neh;z, ;gy ;lni nem szabad – l;tni egym;st, szeretni, akarni ;s nem teljes sz;vemb;l meg;rinteni.
Azt akarom, hogy minden elm;ljon, felejteni, ;s m;gsem akarok felejteni.
- Lehets;ges, csak mindent a megfelel; id;ben! – mondja Marg; ;s ;nt egy kev;s gy;m;lcssz;rp;t.
Megfelel; id;, mihez? Belepusztulni a szerelembe?
- De v;rakozni is lehet – javaslom ;n – itt hagyni mindent, ahogy van, m;g kihal a szerelem.
- A szerelem nem term;szetes hal;llal hal, a szerelem az ;hs;gt;l hal meg – mondja Marg;.
- ;gy, mint most, meg;li a k;z;mb;ss;g?
- Egyszer;en ne gondolj r;.
- Egyszer;en?
Egyszer;en arz;nt inni, hason m;szni Moszkv;t;l Magadanig, felsz;llni a napra, beleker;lni egy atomrobban;s k;zep;be, s;t;lni egy t;zezer voltos vezet;ken.
Marg; dics;ri az angoln;s tekercseket. ;n az ;z;t se ;rzem sem az angoln;nak, sem a wasabinak , sem a rizsnek. ;s semmit nem ;rzek, lehet fagy, fekhetek az Antarktisz hav;n.
Megsz;lal a telefonom. ;n egy t;k;letesen feh;r t;rben lassan ny;lok a t;sk;mba, a hang ir;ny;ba, kih;zom a mobilomat, a k;perny;re se n;zek – f;lek, h;tha nem ;, nem szeretn;k csal;dni, b;r m;g n;h;ny m;sodperc van. A leveg; mindenfel;l b;zt ;raszt. Bekapcsolom. ; besz;l:
- Szia! Val;sz;n;, m;r elfelejtett;l engem? A feles;gem testv;re meghalt, elutaztunk a temet;sre, a siets;gben elfelejtettem magamhoz venni a mobilt…
Tov;bb nem ;rdekel a heti hallgat;s oka, hallgatom a hangj;t, ;s l;legzem. N; – m;ly bel;gz;s, f;rfi – kil;gz;s.
- R;szv;tem – v;laszolom, a sz;vem pedig majd felrobban.
Kimegyek az utc;ra. A sz;nvil;g mozog, ;s ism;t borzalmas lett. Milyen f;nyesen ragyog a nap, azt jelenti, hamarosan tavasz lesz! Valahonnan h;v, ott szint;n ragyog a nap. K;t emberre kell-e egy Nap! Meg ;g, meg f;ld… Hallgatom ;t – hallom a szuszog;som, a csal;di h;tk;znapok csendj;t, ;s milyen csod;latos a csend! Besz;lget;nk, mint kor;bban, amikor naponta f;l;r;kat besz;lgett;nk telefonon, a vil;gon mindenr;l. Tudom ebb;l semmi sem lesz – se nagy szerelem, sem nagyszer; bar;ts;g, ugyanakkor tudom, hogy a mi mindennapi harminc perces intim besz;lget;seink – val;s;gos ;letem egyed;li ;szinte ;s boldog f;l;r;i.
L;legzem!

Orosz nyelvb;l ford;totta: Neducza Szvetiszl;v