Valaholmindigstanap

Наталья Сокова
 Такая новость, у меня появились читатели в Венгрии! Там выпускается скромный литературный журнал, где один из моих постоянных читателей Светислав Недуца опубликовал, с моего разрешения, разумеется, мою статью-отчет об отпуске в Венгрии, теперь вот скоро выйдут мои рассказы из сборника "Дышать". Для прикола можно почитать их на венгерском, кто разумеет)). А мне приятно, что меня понимают не только в России.

Natalia Szokova

Valahol mindig s;t a nap

Eb;d ut;n minden nap ; boszorkak;nt dolgozik, az iskol;b;l hazafel; menet, mosolyt gy;jt a komor emberek arc;n. Z;ld sz;n; k;penyben megy az utc;n, majd ;t a t;ren, majd a szupermarket sarok ut;n s;r; t;megben h;mp;ly;g a sug;r;ton. Szit;l az es;, a lehullott levelek a j;rd;hoz ragadtak, ;s valamennyi m;s sz;n;. ; megy, k;nyelmesen, ;s nem ;rti, min;l ragyog;bb az ;sz, ann;l komorabbak az emberek. A k;bulatb;l fel kell ;breszteni az embereket. ;s ; kiv;lasztott egy szembej;v; komor gyalogost, hirtelen r;mosolyodott, ; v;laszk;nt azonnal visszamosolygott ;s csod;lkozva odafordult. Ki az, aki ismer;sk;nt r;mosolyog.
- Nem eml;kszem, mi val;j;ban ismerj;k egym;st?
; nem v;laszol, ism;t r;mosolyog. ; egy v;rus – mosollyal fert;z;.
Az alulj;r;ban van egy k;v;z;, ahol ; minden nap egy turmixot vesz, az utc;n egy kis asztal mellett ;l, egy naperny; alatt – melyen egy mennyei sz;rny; pillang;hoz hasonl; lyuk t;tong – ;s a csapad;kv;zben hallatszik, hogyan l;legzik a v;ros. Val;j;ban senki sem hallja? A k;penyen sz;raz s;rdarabok – ezt besz;lik az emberek, ; pedig azt mondja – ezek az ;sz rajzai. Tegnap az ;r;n vitatkozott a matematika tan;rn;vel, aki er;s;tette, hogy a p;rhuzamos egyenesek nem metszik egym;st, ; pedig r;v;gta:
- Ha akarj;k, akkor metszik egym;st.
Neki tetszenek a f;ldr;gak;vek, a t;sk;j;ban, egy dobozk;ban karneolt ;s borosty;nt tart mag;n;l, melyeket az anyja gy;ngyei k;z;l lopott el. ; egyszer;, sz;p, er;s ;s virgonc akart lenni.
Az ; sz;m;ra minden feln;tt ellens;g. Csak ;gy. Mint mikor valaki rendre megvitat valamit a saj;t tizen;veseivel.
- Ez r;m;lom, sz;jaskodik a fi;.
- A l;ny ;lland;an feket;ben, s;t;t sz;n;ben ;lt;zk;dik…
- ;s ;k mibe kezdenek? Nos, ;gy t;nik, ;lnek ;s virulnak…
A kis boszorka v;laszol:
- Mik ezek a b;ntalmaz;sok? T;nyleg ti nem tudj;tok, hogy mi sz;rk;k ;s feket;k vagyunk az;rt, mert n;lunk a gy;sz a gyerekkorb;l van. T;r;djetek t;bbet magatokkal. Ti vagytok azok, akik mindenkit eltemettek?
;nk;nt vetett le minden fekete ;lt;z;ket ;s ;l;nk sz;n; ruh;kat kezdett mag;ra venni, hogy valahogy k;l;nb;zz;n a feln;ttekt;l, ;s folytatta a bab;z;st az elker;lhetetlen feln;ttkor ellen;re. A bar;tn;k szerelmesek lettek, ; pedig verseket ;rt az els; szerelemr;l, mely sz;m;ra elker;lhetetlen;l vesz;lyesnek t;nt, mint Csipker;zsik;nak az ors;.
De egyszer, amikor eg;sz nap szemerk;lt az es;, a boszorka ;jra bement a k;v;z;ba, hogy egy turmixszal felt;lt;dj;n, meg;llt az asztalka mellett, ;s hirtelen hallotta a h;ta m;g;l:
- Bocs;sson meg, szabad ez a hely?
Megfordult, ;s az asztalka mellett ;llt egy nagyon-nagyon v;r;s haj; sr;c vil;gosk;k szemekkel, s;rga dzsekiben, ;s mosolygott olyan sz;les mosollyal, ami azt mutatta, hogy ; az eg;sz arc;t elfoglalta. Val;j;ban ; szint;n boszork;ny?
A sr;c nem v;rt a v;laszra, meg;llt a v;r;s folyad;kkal teli ;veg el;tt.
- S;rgabarack dzs;szt, rendelek, - mondta, ;s az arca tov;bb ragyogott, mint a m;jusi napsug;r.
Nos, lehet ez volt a nap, hogy a szabad ;g aszfalt sz;ne alatt kortyolgatta szalmasz;lon a s;rgabarack dzs;szt. ; oldalra n;zegetett: aut;k versenyeznek, az emberek mennek egym;s mellett, elmer;lnek az ;tj;r;kban, majd felj;nnek, elrejt;znek a naperny;k alatt, valamit megvitatnak… hej, n;zzetek ide, itt egy csoda van – a nap k;z;tt;nk van! „Sajn;lom, senki nem veszi ;szre”, - s;hajtott a kis boszorka.
A sr;c megitta a dzs;szt, mosolyogva b;cs;t mondott, belevetette mag;t a t;megbe ;s m;g sok;ig meg-megcsillant a s;rga folt a sz;rke j;r;kel;k rengeteg;ben.
Mi;rt lesz felh;s – tanakodott mag;ban, az;rt, mert a nap leereszkedett az ;gr;l ;s s;t;l a v;rosban!
A kis boszorka megitta a kokt;lt ;s tov;bbindult mosolyt fakasztani. Az es; m;g mindig szemerk;lt, a k;penye ;t;zott, de nem nyitott erny;t, ment ;s ;jra mosolygott, mert tudta: milyen a felh;k ;ltal nem elf;gg;ny;z;tt ;g, valahol mindig s;t a nap.

Orosz nyelvb;l ford;totta: Neducza Szvetiszl;v